Tunézia egy gyönyörű, egyedi ország, amelyet érdemes meglátogatni. Nehezen tudnék elképzelni jobb hotelt, mint a Les Palmiers. Talán csak annyit tanácsolhatok, hogy az esetleges utazó legalább az alapvető francia nyelvtudással készüljön, mert angolul itt alig lehet boldogulni. Manapság gyakran használják riogatásként az iszlámot és az arabokat stb. Természetesen Tunézia államvallása az iszlám, de itt elsősorban vallási tolerancia uralkodik – állítólag illetlenség ismeretlen embert megkérdezni a hitére. A ruházat sem okoz problémát, a helyiek öltözködése vegyesen tartalmaz iszlám és európai hatásokat, és soha nem tapasztaltuk, hogy bárki is szóban vagy tettben kifogásolta volna mások öltözetét, legyen az akár nagyon fedetlen vagy nagyon takart. Nagy élmény volt a helyi tömegközlekedés is. Átszámítva 3 forintért személyenként/úton megtapasztaltuk a helyi buszok szervezett anarchiájának kényelmét, ahol minden kalauz (aki hátul ül és jegyeket árul, ahogy régen a villamosokon) pontosan ismeri minden utas célállomását, akit felvesz, és nem törődnek azzal, hogy az adott megállóban állnak-e meg vagy sem, illetve mennyi időt adnak a beszállásra (ha senki nem száll le, a megálló legfeljebb 5 másodpercig tart). Itt megismertük a helyi kereskedőket is, akik a hagyományoknak megfelelően alkudoznak az árakon. Minden hosszú percekig tartó alkudozás után mindkét fél elégedetten távozik – a kereskedő dörzsöli a kezét, mennyit keresett és milyen jól üzletelt, a mi emberünk pedig azért, mert a kialkudott árral nálunk még a vietnámiaknál sem boldogult volna. Mondhatnánk, hogy sok dolog – közlekedés, üzletek stb. – a mi normáinkhoz képest elmaradott, mondjuk a nyolcvanas évek szintjén. Kivételt képez azonban az internetkapcsolat, amely ebben az országban a kilencvenes évek színvonalán van.
StrandA strand kőhajításnyira volt a szobától. Szó szerint - ha a balkonunkról leejtettünk egy követ, az a strandra esett. A strand tisztán volt tartva, a helyi iskola gyerekei (vagy talán a városi táborból?) gondoskodtak róla, akik minden délután fegyelmezetten összeszedték az összes szemetet, amit csak találtak vagy a turistáktól kértek, ezért cserébe részt vehettek egy közös vacsorán a többi hotelvendéggel, ami a fent leírt helyzethez vezetett. A strandon sokféle ember gyűlt össze, látható volt itt egymás mellett a napot kereső európai és a pihenésre vágyó tunéziai is. Nem volt ritka, hogy egy burkiniben lévő tunéziai nő és egy bikinis tunéziai nő normálisan beszélgettek egymással, kevés volt az kellemetlen, figyelmetlen vagy mások rovására szórakozó ember. Akinek a strand kicsi volt, az a hotel medencéjében is tölthette az időt, amely elég nagy és édesvízi volt, ami kényelmes volt, és körülötte a forró, ragadós homok helyett gyep volt. Amikor az utolsó napon leadtuk a szobát, a medence még nagyon jól jött, mert a repülőnk csak este indult, és a tengervizes fürdőzés nagyobb higiéniai igényeket támaszt.
EllátásA tunéziai konyhát alaposan tanulmányoztuk minden szempontból. Kipróbáltuk a Les Palmiers szálloda "versenyétkeztetését", ami egyértelműen a tartózkodás legárnyékosabb oldala volt. Az étel fogyasztható volt, de minden este a menzán a dzsungel törvénye uralkodott, és egy tisztességes falat megszerzése hirtelen nehézzé vált. Kipróbáltuk a tunéziai gyorséttermet is, amely sok tekintetben biztosan felülmúlja a mi kebabosainkat minden sarkon, ráadásul az árak fele annyiba kerülnek, mint nálunk. Megkóstoltuk a helyi éttermek vendégszeretetét is, amelyről szintén elmondható, hogy nagyon kevés pénzért jól lehet lakni. Aztán a gyenge európai gyomrunk már nem bírta, és a hét második felének nagy részében mindannyiunkat egytől egyig súlyos bélproblémák gyötörtek. Ez egy szükséges rossz, amely elkerülhetetlen bárki számára, aki a föld szépségeinek megismerésére törekszik, és valamilyen okból nem bírja ki azt a hetet evés vagy ivás nélkül.
ElhelyezésA Les Palmiers hotel környezete szinte már giccsesen gyönyörű, pontosan úgy néz ki, ahogy az ember a reklámprospektusokban látja - amit máshol mesterséges fotóelrendezésekkel és Photoshop-pal próbálnak utánozni, azt itt az ember saját szemével láthatja. Ráadásul ebben a hotelben nyilvánvalóan értékelik az "európai" turistákat, ami, ahogy idővel megtudtuk, Tunéziában egyáltalán nem magától értetődő. A hotelnek saját privát partszakasza is van, szó szerint néhány lépésre a szobáktól.
SzolgáltatásokPélda illusztrációként: késő este érkeztünk, és a személyzet a szobákba vezetett minket, amelyek egyébként talán a legjobbak voltak az egész szállodában, közvetlenül a tenger felett, kb. 50 méterre a víztől. Reggel izgatottan vártuk a tengert, amennyire csak egy hazai ember lehet, amikor a tenger az egyetlen dolog, ami hiányzik ebből a kis országunkból, és hagytunk a szállodában a padlón néhány darab piszkos ruhát (reklámcélból megjegyezzük, hogy ez egy teljesen kivételes eset volt, egyébként természetesen nem vagyunk disznók, a ruháinkat gondosan elpakoljuk, és minden helyet, amit megérintettünk, utólag nedves ruhával áttörlünk és fertőtlenítünk. Ha valaki otthonunkban ellenőrizni szeretné ezt véletlenszerűen, nyugodtan megteheti, csak kérjük, jelezze 5 nappal előre.) és amikor visszatértünk a partról, a piszkos ruhákat összehajtva és elpakolva találtuk a csomagjainkban, ugyanúgy rendezett cipőket, felmosva és felsöpörve, valamint új szappant a rég helyett, amit kétszer használtunk. Ilyen alapos szobaszervizről álmodni sem mertünk. Különösen hasznos volt ez, amikor mindannyiunknál gyomorproblémák jelentkeztek – a helyi konyha fogyasztásának természetes következménye számunkra, európaiak számára, akik más emésztéssel rendelkeznek, és a kis szobáinkból a tengerparton heverészés helyett kórterem lett.
Ez az értékelés Google Translate segítségével került automatikusan lefordításra
