Szombaton érkeztünk a hotelbe. Vasárnap este üzente a tulajdonos az idegenvezetővel, át kell költöznünk másik szobába, mert ezt odaadták valaki másnak. Borzasztóan meglepődtünk. +0 éve utazunk de ez még nem fordúlt elő velünk. Épp akkor mostam ki egy csomó ruhát, és aludni akartunk már. azt mondta, pakoljunk bőröndbe, az ott maradhat a recepción, aztán ha este visszajövünk majd kapunk valahol szobát. Nahát, ettől mereven elzárkóztunk. Kértük hagyjanak minket pihenni. A problémák elöl eljöttünk nyaralni, pihenni, itt nyugalmat szeretnénk és nem költözködni. Kb. 4-5ször le és fel futkározott az idegenvezető a földszinten tartózkodó tulajdonos és a mi szobánk között, ami az emeleten volt. Mindig kitaláltak valamit, hogy mikor és hova költözzünk. Hiába mondtuk, nem megyünk sehova. Kérdeztem mi hibáztunk-e valamit? Mondta nem, kértem akkor javítsa ki a hibát az aki hibázott. Mi aludni szeretnénk. Ez kb. fél órán át ment. Volt már változat hogy bepakolhatunk az idegenvezetőhöz, vagy költözhetünk vele szembe, stb. Odáig fajult a dolog, hogy idegenvezető kérte menjünk le és mi beszéljünk a tulajdonossal. Megtettük. Ő fordított. Mondta már karácsonykor odaígérte ezt a szobát másnak, költöznünk kell. Neki is megmondtuk hogy nem megyünk sehova, pihenni jöttünk, hagyjanak minket békén. A vége az lett, 20-ig maradhatunk. Férjemnek szívműtéte volt. Azt gondoltuk pihenése majd hozzájárul gyógyulásához. Már féltettem őt, még valami baja lesz. Erre nekem ment fel a vérnyomásom, fejem meg Már azt hittük hogy vége a rémálomnak, amikor 19-én este kezdődött minden elölről. a legjobb az egészben az volt, hogy a rossz időjárás miatt a dzsipp túrát átrakták 20-ra. Tehát a helyzet hasonló volt: pakoljunk bőröndbe és majd holnap este ha fáradtan hazajöttünk, kapunk valahol szobát. Megint azt mondtuk, hagyjanak már minket pihenni, nem megyünk sehova. Éppen megint lefeküdtünk volna aludni, akkor kezdték. Volt már olyan változat is, menjünk le igyunk egy sört a tulajdonossal. Mondtam nem iszunk szeszt, és nem egyezkedünk, aludni szeretnénk.