StrandNem a hotel strandjára mentünk, hanem a sziklákhoz. Csodálatos volt. A hotelnek nincs zuhanyzója a strandon, a napágyak rosszak, így ott nem volt mit keresni, a hotel melletti strand piszkos volt. Egyébként a tenger gyönyörű, a környezet szép, már jártunk itt, szóval legalább ez nem okozott csalódást. De ez apartmanokban volt.
EllátásMég azt sem tudjuk, hogy akarunk-e írni arról a szörnyűségről, ami a legolcsóbb, légkondicionálás nélküli étkezőben történt. A gusztustalan vacakokat egy nagyon kellemes szokás egészítette ki: sorban állni az étkező előtt (semmiképpen sem nevezhető étteremnek) 20, 30 vagy akár 50 percig. Hogy milyen elv alapján engedtek be minket, azt a 6 napos tartózkodásunk alatt nem értettük meg. Aztán elromlott az „óránk”, egy műanyag darab, hasonló ahhoz, amit a medence bejáratánál adnak, így a sorban állásunk kiegészült azzal, hogy a recepcióra kellett járnunk, ahol egy papírdarabra írták, hogy jogosultak vagyunk az ételre. Ezt ötször éltük át. Amikor először kérték, hogy álljunk be egy új sorba, azt hittük, rejtett kamera van, mert senki sem gondolhatta komolyan, gondolta... a bejáratnál álló fiatalember, aki egy ronggyal törölgette az asztalokat egész nap, amíg az étkező nyitva volt... egy ronggyal egész reggel vagy este.
Étel: minden félkész termék, olajba dobva, íztelen, halak csak hekk farkak vagy úgynevezett halrudak és grundlek. Nem egyszerre, mert akkor nagyon jól laknátok! Háromféle köret volt: grundle, hekk farkak és gordon blue, csak kérlek, ne képzeljétek el azt, amit nálunk kínálnak. Másnap grundle, világos szeletek gombás mártásban, konzervből. Harmadnap halrudak, kétes eredetű mártással, valami belül. Köretek: porból készült püré, egyszer híg, folyós, máskor csomós, egyszer főtt krumpli, sajnos nem ismertük fel, kékes darabok a pürében, egyszer elég jó rizs, ha nem szórtak volna bele fagyasztott borsót és sárgarépát, ami ropogott evés közben, elfelejtették megfőzni. Minden nap tészta, széles, összeragadt, semmivel, tehát só nélkül is, és ez volt szinte minden. Levesek kétféle voltak, szürkéskék víz, semmivel, másik zöldséges húsleves, meglepően ehető, egyszer tésztával, megint vagy tészta vagy zöldség. Egy tál salátalevél, uborkakarikák, paradicsom. Lehet, hogy valamit elfelejtettünk, bár... Reggeli, kemény tojás, tükörtojás, rántotta, zöldség mint este, virsli, kis vajak, pástétom, lekvárok, de csak pár percig, a gyerekek marokszám vitték. Nem töltötték fel. Semmi joghurt.
ElhelyezésEgyszerű, meglehetősen tiszta, aki ismeri a 80-as évek szocialista szállásait, az itt otthon érezné magát. Fürdőszoba káddal, amit a hotel oldalán látnak, az álom, a valósághoz képest: rozsdásodó kád, leeső kapaszkodók, főleg ne fogd meg őket, a zuhany tartója törött, így kézben kell tartani a zuhanyt. Minden rozsdás, régi, elhanyagolt. A szobát nem takarították a tartózkodásunk alatt, itt voltak emberek 11 napig, nekik is ugyanilyen volt. Mindez a Covid jelszava alatt!!! Szemetes kiürítéséhez ki kell tenni az ajtó elé, tiszta törölközőt, ágyneműcserét vagy WC-papírt csak a takarítónő elérhetőségével lehet kérni. Ha nem éred el, nincs. Az ágyhuzatot már magadnak kell cserélni. Amit valóban dicsérünk, az a csendes, működő légkondicionáló, amely ebben a borzalomban kellemes tartózkodást biztosított a szobában.
SzolgáltatásokSemmi. Lehet, hogy furcsán hangzik, de semmi. Három ember volt a recepción, egy fiatal férfi folyamatosan telefonált, a helyi hölgy csak horvátul értett, a harmadik talán vietnami, kínai vagy koreai volt, mint a szálloda többi személyzete, kedvesek és mosolygósak voltak, ahogy az az ő nemzetiségüknél szokás, de ennyi volt. Mindig csak egy dolgozott, mindhárman ott ültek. Folyamatosan. Nem beszél horvátul? Sajnos, ebben az esetben nem tudunk kommunikálni, és odafordult a következő kétségbeesetthez a sorban. Ami igazán meglepő volt, hogy a műanyag karszalagra (óra) nem lehetett semmit rendelni a napközbeni bárban, ha nem töltöttél fel kreditet, amit senki sem mondott el nekünk. Fizetni csak kunával lehetett, így olyan helyzetbe kerültünk, hogy elfogyasztottunk egy gyümölcslevet, és problémával szembesültünk, mert csak eurónk volt. Végül a személyzet egyik fiúja váltotta át nekünk, aki szépen megkopasztott minket. A mi hibánk.
Ez az értékelés Google Translate segítségével került automatikusan lefordításra
