A strand tiszta és rendezett volt. Érkezéskor kaptunk egy számot napernyővel, nyugágyal és székkel, ahol egész héten pihenhettünk. Mindkét oldalon a strandot kerítés határolta a másik szállodától, problémás volt a strand mentén sétálni a központból a mi szállodánkhoz, ezt őrizték, és nem lehetett áthaladni idegen strand területén. A homok csodálatosan finom volt, de délutánonként olyan forró, mint a parázs. Előny volt a két zuhanyzó és a csap a lábak mosásához, amikor elhagytuk a strandot. Este rendszeresen takarították a strandot a szálloda dolgozói, szitával és egy olyan robotgéppel jártak, amely átszitálta a homokot és összegyűjtötte az esetlegesen megjelenő hulladékot. A víz nagyon kellemes volt, fokozatosan mélyült a fehér bójáig, ahol egy felnőtt ember még normálisan meg tudott állni, a piros bójáknál már úszóknak való volt. Medúzák nélkül (egyet a barátom csak a piros bójánál látott), sok azonos formájú kagylóhéj volt. A tenger nyugodt volt, csak vihar után és néhányszor este voltak nagyobb hullámok. Tekintettel arra, hogy közvetlenül a szállodától lehetett megközelíteni, feltételezem, hogy az ajtót a strand bejárata előtt éjszakára bezárták, mi legkésőbb 20 óráig voltunk a strandon, akkor éppen takarítottak.

A vacsorák változatosak voltak, nem a tipikus svédasztalos megoldásról volt szó, hanem mindig két-három főétel közül lehetett választani (többnyire tészta, hal, hús szeletek és különféle módon elkészített burgonya), ehhez gyümölcstál, desszertasztal és különböző finomságokat tartalmazó tálcák társultak (zöldségtől a sonkán át a grillezett zöldségekig stb.). Előny volt, hogy minden vacsorához járt 1 liter víz és 0,7 liter bor (fehér vagy vörös). A reggelik minden nap ugyanazok voltak, de lehetett választani. Rendszeresen volt főtt tojás, sonka, sajtok, zöldség, gyümölcs, a hét folyamán egyszer virsli. Egyféle „zsemle-féle” kiegészíthető volt lekvárral, „nutellával”, mézzel. Meglepően nagy választék volt édes péksüteményből. A szállodai étkezés (reggeli és vacsora) kielégítő volt, a problémát a dél körüli étkezés jelentette. A jól ismert siesta a vendéglátóhelyekre is vonatkozott, így dél és délután 4 óra között a szálloda környékén nem volt nyitva étterem. A kb. 2 kilométerre lévő központ a melegben délutáni sétára elég megterhelő volt, mi voltunk az egyetlenek, akik ebben az időben egyértelműen kint jártak, ráadásul ott is zárva voltak az éttermek. Egyedül a helyi kis boltok és fagyizók voltak nyitva.

Az első szálláslehetőség nem felelt meg a kifizetett igényeknek. A tengerre néző szoba a 2. emeleten volt, és a szemben lévő apartmanépületre nézett, a tenger csak kicsit volt látható. A recepcióni kérésre a szobánkat kicserélték egy másikra a 4. emeleten, és ott már megfelelt. A kilátás gyönyörű volt, nemcsak a tengerre, hanem a hotel kertjére és a medencére is. Egyetlen apróság (de ez egyszerűen a természetes környezetben előfordul) az volt, hogy a szobában apró hangyák mászkáltak (és rágcsálták a fa burkolatot az erkélyajtón). Én személy szerint, mivel allergiás vagyok a csípésükre, rendszeresen irtottam őket, ennek ellenére éjszaka sokat csíptek meg. Ugyanígy a szúnyogok csak az édesvizű medence körül voltak, a tenger mellett nyugalom volt az ilyen rovaroktól.

A szálloda szolgáltatásait pozitívan kell értékelnem. A szobával és a parkolással kapcsolatos „problémáinkat” a recepción nagyon kedves hölgyek oldották meg, a további kérdéseinkre (amiből elég sok volt) a többi recepciós válaszolt. Ezt a pozíciót egyesre dicsérjük. A többi dolgozót is meg kell dicsérnünk, a törölközőcserét és a takarítást minden nap elvégezték, mosolygós emberek a étteremben vagy a strandon, egyszerűen szuper. Az egyetlen hátrány (és nem csak az, hanem az egész Baia Domizia környékén) az volt, hogy nem tudtak angolul. A legtöbb beszélgetést automatikusan olaszul kezdték – az olaszok voltak a vendégek többsége nemcsak a mi szállodánkban, és eléggé meglepődtek, amikor mi angolul kezdtünk beszélni. A boltokban és az étteremben mutogatással tudtunk kommunikálni, de az olasz menü fordítása néha szintén kihívás volt. Meglepő volt, hogy a helyi animátorok sem beszéltek angolul, ők pedig bocsánatkéréssel távoztak, hogy „no english”. Az igaz, hogy a szállodában mi voltunk az egyetlen csehek, a többiek valószínűleg olaszok voltak, családok gyerekekkel vagy nyugdíjasok. Érdekes viszont, hogy a nyugdíjasokat csak reggelinél vagy vacsoránál láttuk, kint (a tenger vagy a medence mellett) soha nem találkoztunk velük. Ami a medencét illeti, gondosan ügyeltek rá, de ismét figyelni kellett a szieszta időszakára – a medencét délután kb. 2,5 órára bezárták, és fürdősapkával kellett bemenni (amit a vízimentőtől lehetett kölcsönözni).