Elégedettek voltunk a szállodával, de a férjemnek, aki mozgáskorlátozott, nehéz volt megközelíteni az étkezőt, mert a szálloda azon részéből, ahol megszálltunk, lépcső vezetett az étkezőbe. Kerekesszékkel megkerülve kellett volna mennünk a szállodát a bejáratig, ahol egy rámpa volt, de az ajtó kinyitásakor egy ajtókeretet találtunk, amin át kellett hajtani. És ha ezt a bejáratot akartuk volna használni, ami egyébként sem volt akadálymentes, akkor fel kellett volna hívnunk a recepciót, hogy belülről nyissák ki az ajtót. Először megdöbbentem, hogy a bejárat nem akadálymentes, de a személyzet nagyon barátságos volt, bármikor segített, így sikerült. Megdöbbentem, amikor megérkeztem Tiranába, ahol nem biztosítottak nekem segítőt, szerencsére elkaptam egy embert, akinek az ingére az volt írva, hogy segítő. Egy darabig vitatkoztam vele /nem beszélek angolul /, de megértette, hogy segítségre van szükségem a férjemmel, és betette a kerekesszékbe. A csomagjaimmal is segítettek. Megtaláltuk a CK standját, ahol a hölgy azt mondta, hogy senki sem szólt nekik, de elkísért minket a megfelelő buszhoz. A szállodában minden jól ment. Azonban teljesen megdöbbentünk, amikor megtudtuk, hogy közvetlenül a szálloda mellett építkezés folyik, és szörnyű zaj volt. Hatalmas fúrótornyok voltak ott, és persze dörömböltek a fúrókkal. Reggeltől estig dolgoztak, betont szállítottak, még 23:00-ig is. Küldök videókat. Ezért a pénzért úgy éreztük magunkat, mintha egy kőbányában lennénk. Figyelmeztettük Martin Sluka úr küldöttjét, hogy hívja fel a CK-t, hogy a szálloda többi vendégét is figyelmeztessék, hogy ott építkezés folyik. Volt egy kis problémám Sluka úrral, amikor figyelmeztettem őt erre a tényre, és az all-inclusive szolgáltatásokra is, mert ebben a szállodában nem volt bár erre a szolgáltatásra. Végül némileg megoldódott a dolog, de csak a hetes tartózkodásunk után, amikor más csehek is megérkeztek. De dicsérem, hogy személyesen gondoskodott a tiranai segítségnyújtásról a visszaúton.
