Teknősök - 10 nyaralóhely, ahol garantáltan találkozhatsz velük

Ki az, akit nem tölt el izgatottsággal, ha teknősökkel találkozik egy kellemes tengerparti nyaralás során? A hüllők társadalmának lomha és békés képviselői rengeteg népszerű üdülőrégióban felbukkannak. Összegyűjtöttünk tíz mesebeli helyszínt, ahol testközelből figyelhetitek meg az aranyos páncélosokat. 

1. Similan-szigetek2. Sipadan3. Ningaloo Coast4. Sharm el Sheikh5. Tenerife6. Tortuguero National Park7. Galápagos-szigetek8. Laganas Bay9. Laniakea Bay10. Hikkaduwa Beach

Áttekintés

A teknősök feltehetőleg 220 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön. Ez idő alatt rengeteg különböző alfaj alakult ki, és terjedt el világszerte – az egészen apró vízi teknőstől kezdve, a szárazföldi, folyami és tengeri teknősök át, az óriásteknősig. Egyes példányok akár a 200 évet is megélhetik. Ez az egyik oka annak, hogy a páncélos állatok mágikus hatással vannak az emberekre. Ezt az is alátámasztja, hogy számos mitológiában fontos szerepet játszanak.

Az egzotikus állatokkal való találkozás mindig nagy vonzerővel bír. Legyen szó elefánt etetésről, tevegelésről, oroszlánok és zebrák megfigyeléséről egy szafarin, vagy úszásról delfinekkel és rájákkal - mind életre szóló élményeket adhatnak egy nyaraláson. Egyes teknősfajok hasonlóan társaságkedvelőek, és meg is lehet őket fogni. Másokat inkább távolról ajánlott megfigyelni, hogy ne zavarják őket természetes környezetükben.

Az európai tavi teknős az egyetlen Közép-Európában őshonos faj, de csak ritkán fordul elő. Ha igazán tartalmas teknőslesen szeretnétek részt venni, érdemes Ázsiába, Ausztráliába vagy Közép- és Dél-Amerikába utazni. Ennél közelebb csak Dél-Európában vagy Észak-Afrikában van esély találkozni egyes fajokkal.

1. Similan-szigetek (Thaiföld)

A Thaiföld Phang Nga tartományában található Similan-szigetek népszerű búvárhelyként élnek a köztudatban. Az Andamán-tenger gazdag élővilága otthont ad színes koralloknak, egzotikus halaknak, például tintahalnak, óriáskagylónak, sőt, tengeri kígyóknak is. A szigetcsoport számos teknősfaj élőhelye is.

A Similan-szigetek ideális ahhoz, hogy bepillantást nyerjetek a tengeri teknősök életébe. A szárazföldi teknősökhöz képest, ők áramvonalasabb testtel és evezőszerű végtagokkal rendelkeznek. Előfordulásuk a szigetek körüli zátonyoknál a legmagasabb, ahol a víz alá merülve páratlan felvételeket készíthettek róluk.
Egy hajókirándulás alkalmával is közel kerülhettek a békés tengeri lakókhoz, amelyek a fő szigetekről indulnak a zátonyok felfedezésére. Azonban óvatosságra intjük a kirándulókat, ugyanis a gyönyörű természeti kincsekkel büszkélkedő szigetcsoport teljes egészében egy nemzeti park! Teljesen elzárt területek is előfordulnak, hogy a közönséges levesteknősök zavartalanul költhessék ki a tojásaikat.

2. Sipadan (Malajzia)

Maradjunk Délkelet-Ázsiánál, de evezzünk át Malajzia partjaihoz! Ott, a Celebes-tengerben fekszik a mindössze 13 hektáros Sipadan-sziget, a Ligitan-szigetcsoport részeként. Mivel természetvédelmi terület, csak szigorú feltételek mellett engedélyezett a belépés. Sokszínű állatvilágának szereplői közé tartoznak a szirtcápák, a barrakudák, valamint a teknősök.

A fajokban gazdag zátony évmilliók alatt jött létre egy kialudt vulkán tetején. Megtalálhatóak itt a tengeri teknősök egyes fajai is, mint például a zöld tengeri teknős és a csendes-óceáni cserepesteknős. Szinte minden merülés alkalmával garantált a találkozás valamelyikükkel.

Sipadan már hosszú ideje közkedvelt búvárkodó célpontnak számít, így sok helyi szolgáltató szervez búvártúrákat. Az idegenvezetők, a felszerelés kölcsönzők, és a búváriskolák ideális helyszínné teszik a szigetet a merülni vágyó utazók számára, akár kezdő, haladó, vagy profi sportolókról legyen szó.

3. Ningaloo Coast (Ausztrália)

Még délebbre vesszük az irányt, hogy bemutassuk Északnyugat-Ausztrália teknős-birodalmát. A Ningaloo-zátony 260 kilométer hosszan húzódik, szokatlanul közel a parthoz, ezért igazi paradicsom a búvárok, úszók és sznorkelezők számára. Nemcsak teknősök, hanem cápák, ráják és dugongok (vagyis tengeri tehenek) is tiszteletüket tehetik a környéken.

A Ningaloo Coast a zöld tengeri teknősök és az álcserepes teknősök egyik legkiterjedtebb és legfontosabb költőterülete. Évente állatok ezrei teszik meg a fáradságos utat a vízből a tengerpartra azért, hogy lerakják tojásaikat.

A helyszínre látogatóknak lehetőségünk van vezetett éjszakai túrákon részt venni, mivel a tojásrakás mindig a sötétség leple alatt történik. Hat héttel később indul meg a fiókák aranyos serege a víz felé, aminek felejthetetlen élmény szemtanúja lenni.

4. Sharm el Sheikh (Egyiptom)

A Vörös-tenger egyiptomi partszakasza rengeteg látogatót vonz évről évre. Ez nemcsak a homokkal borított, családbarát strandjainak köszönhető, hanem a gazdag víz alatti világának is. Különösen Sharm el Sheikh, a Sínai-félsziget gyöngyszeme csalogatja a búvárkodni vágyó turistákat. Az üdülőváros korallzátonyai tökéletes merülőhelyeket biztosítanak, ahol növények és halfajok sokasága kápráztatja el a búvárszemüveget viselőket.

A Vörös-tenger teknősállományát tekintve, a közönséges cserepesteknős a legelterjedtebb. Ez a faj gyakran költ a Vörös-tenger déli részének távoli strandjain vagy az Ádeni-öbölben, majd felvándorol a Sínai félszigetre. Egy átlagos példány körülbelül 90 centiméter hosszú és 75 kilogramm. Könnyen felismerhetőek a vöröses-barnás foltjaikról.

Jó hír, hogy a sharm el sheik-i üdülőkből közvetlen hozzáférés nyílik a zátonyokhoz, ahol a teknősök tanyáznak. Akár szervezett kirándulás keretein belül, tapasztalt túravezetők társaságában is megismerkedhettek a páncélosokkal, miközben festői helyekre kalauzolnak el titeket.

5. Tenerife déli partja (Spanyolország)

Tenerife, a Kanári-szigetek legnagyobbika Spanyolországhoz tartozik, de földrajzilag közelebb áll Afrikához – ez az éghajlati viszonyokban is megmutatkozik. Az „örök tavasz szigete“ kedvelt úti cél, különösen a nyugati európaiak körében. Igazi paradicsom az ornitológusok számára, de a madarak mellett más állatfajok, többek között bálnák és teknősök is őshonosak a szigetvilágban.

Bár Tenerifét nem tartják számon fészkelőhelyként, a zöld tengeri teknős viszonylag hosszú időt tölt itt, mielőtt visszatér szülőhelyére, hogy folytassa a szaporodást. A Kanári-szigeteken nyaralók kihasználhatják ezt a körülményt, hogy megfigyeljék a teknősöket búvárkodás és sznorkelezés közben, Tenerife déli partvidékén. 

Akinek úgy tartja kedve, kajakba szállva is a teknősök nyomába eredhet. A déli part falvaiban több lehetőség is kínálkozik a kölcsönzésre.

6. Tortuguero National Park (Costa Rica)

A Kanári-szigeteket elhagyva, az Atlanti-óceánt átszelve Közép-Amerikába érkezünk – pontosabban Costa Ricaban szállunk partra. Egy bájos falu, Tortuguero közelében található az azonos nevű nemzeti park. Ha lefordítjuk, már biztosak lehetünk abban, hogy izgalmas helyen járunk, ugyanis a “tortuguero” nem mást jelent, mint a “hely, ahová a teknősök jönnek”.

A gyakran előforduló zöld tengeri teknősök mellett a ritka és éppannyira lenyűgöző kérgesteknősök is feltűnnek Tortuguero strandján. Utóbbiak elérhetik a két méteres hosszúságot és az 500 kilogrammos súlyt. Legjelentősebb tojásrakóhelyük a Karib-térség.

A felnőtt példányokkal ellentétben az utódok egészen apró termetűek, mindössze 12 centiméter hosszúak. Testközelből csodálhatjátok meg az imádnivaló fiókák nyüzsgését szeptember és november között.

7. Galápagos-szigetek (Ecuador)

Közép-Amerika túloldalát a Csendes-óceán hullámai mossák. Partjaitól több, mint 1000 kilométerre fekszenek a Galápagos-szigetek, híres lakóival, a galápagosi óriásteknősökkel.

Az óriásteknősöknek csaknem egy tucat alfajuk létezik, amelyek kizárólag a Galápagos-szigetcsoport területén élnek – sajnálatos módon egyre kisebb számban. Extrém hosszú élettartamuk miatt különös hírnévre tettek szert. Rekorderük, a Harriet névre hallgató teknőshölgy, 175 éves korában hunyt el.

A termetes páncélosok leginkább a tenyészállomásokon és a rezervátumokban figyelhetőek meg, ahol egészen közel kerülhetünk hozzájuk. Ilyenkor vadőrök biztosítják a szükséges távolságtartást és a helyes viselkedést a vadállatokkal szemben.

8. Laganas Bay (Görögország)

Ahhoz, hogy teknősökkel találkozzatok, nem feltétlenül kell a Csendes-óceán távoli szigeteire utazni. Választhatjátok például a Földközi-tenger görög szigeteinek valamelyikét. Zakynthoson van egy öböl, ahová a kihalástól veszélyeztetett közönséges cserepesteknősök rakják le tojásaik ezreit, a néhány kilométer hosszú tengerpart mentén. 

Zakynthos valójában az egyik legfontosabb tenyészterülete a közönséges cserepesteknősnek. Ez a tengeri faj, amely akár 120 cm hosszúra is nőhet, valószínűleg a leggyakoribb a világon, és Alaszka és Új-Zéland között szinte minden parton megtalálható, beleértve a Földközi-tengert is. Ennek ellenére a faj veszélyeztetett, ezért a Laganas melletti tojásrakó strandot különösen őrzik.

Ha vonz a teknősök világa Zakynthoson, akkor körültekintően és csak a helyi szabályokat betartva szabad őket megfigyelni. A legideálisabb látogatási időszak áprilistól szeptemberig tart a Zakynthos Tengeri Nemzeti Park megfelelő területein.

9. Laniakea Beach (USA)

Térjünk vissza még utoljára a Csendes-óceánhoz, pontosabban mondva Hawaii szigeteihez! Az O’ahu sziget északi partján húzódik a főként szörfösök körében kedvelt North Beach. Ennek híres szakasza a Laniakea, másképpen a Turtle Beach. Itt minden évben találkozhatunk tojásrakó zöld tengeri teknősökkel, akik napközben a homokban melegszenek.

A páncélosoktól eltekintve, a strand önmagában is látogatásra érdemes, köszönhetően a finom homoknak, a zöldellő pálma erdőnek és a türkizkék víznek.
A teknősök megfigyelése és fényképezése természetesen legális, azonban a közvetlen közelükbe merészkedni és megsimogatni őket nem megengedett. Számtalan önkéntes segítő felügyeli a helyszínt, hogy a látogatók tiszteletben tartsák a természetet, de érdekességeket is megosztanak velük.

10. Hikkaduwa Beach (Srí Lanka)

Listánk végén ismét Ázsia felé vesszük az irányt. Ezúttal Srí Lanka a cél, ahol szintén nagyszámú teknős populáció várja az állatok szerelmeseit. Az ezerarcú sziget déli részén, a Hikkaduwa Beach-en a teknősökkel való ismerkedés, a búvárkodás, a szörfözés és az úszás a legszebb módon kombinálható.

Srí Lanka déli partja valóságos paradicsom a búvárok és sznorkelezők számára. A kristálytiszta hullámok között úszó teknős csapatokat gyakran már a víz felszínéről megpillanthatják.

Egészen gyakori, hogy a viszonylag termetes tengeri teknősök a strandra is kimásznak. A helyiek hínárral csalogatják, hogy a nyaralók megsimogathassák őket. Bármennyire is csábító, mégis jobb elkerülni a közvetlen kapcsolatot ezekkel a vadállatokkal. Tisztes távolságból is ugyanolyan lélegzetelállítóan néznek ki.

Mire figyeljünk?

Számos országban – különösen a népszerű búvárparadicsomokban – a teknősök turistaattrakciónak számítanak. Ez azonban gyakran a természetvédelem rovására megy. Mi, utazók, néhány egyszerű szabály betartásával kivehetjük a részünket abban, hogy az állatok épségben és nyugalomban élhessék az életüket.

Távolságtartás

Gyakran arra ösztönzik a látogatókat, hogy megérintsék vagy akár felemeljék a teknősöket. Ez bármennyire is ártalmatlannak tűnik és biztosan emlékezetes is lenne, mégis érdemes tartózkodni ettől a magatartástól. Egy gyengéd simogatás is stresszt okoz a vadon élő állatoknak, vagy megszokáshoz vezet, ami tragikusan is végződhet a következő veszélyes helyzetben. A természetvédők két méteres távolságot javasolnak.

Óvatosság a tojásrakó strandokon

Sok strand nemcsak élettérként szolgál a teknősöknek, hanem fészekrakóhelyként is. Ehhez a nőstény gödröt ás a homokba, elhelyezi a mélyén a tojásokat, majd alaposan befedi őket. Ha egy ilyen partszakaszon sétálgattok vagy éppen napozni szeretnétek, mindig bizonyosodjatok meg arról, hogy nem léptek-e véletlenül fészekre! Szerencsére gyakran tölcsérrel jelzik a helyüket.

Mesterséges fény használatának kerülése

A tengeri teknősök éjjel rakják le tojásaikat, amikor nincsenek ragadozók a közelben. A csillagok fénye segíti a tájékozódásukat, ezért a fáklyák vagy a tengerparti bárok fényei megzavarják őket. Messzebbre csalhatják őket a víztől, ahol könnyen kiszáradnak vagy elgázolják őket. Tehát a mesterséges fényforrásokat az éjszakai megfigyelések során lehetőség szerint ki kell kapcsolni!