Leírás

A zadari szigetek legnagyobbikán összpontosul a szigetek kulturális örökségének legnagyobb része. A szárazfölddel egy középkori toronnyal ellátott híd segítségével van összekötve. Az erőteljes bóra szélnek köszönhetően a sziget kopár, sziklás területté alakult, néhány területen azonban makchiával benőtt területeket találunk, a nyugati területen a borókaerdők jellemzőek. A földművelésre kevésbé alkalmas körülmények ellenére az itt élő lakosok mégis sikerrel termesztenek szőlőt, gyümölcsöt és az észkon található Lun félszigeten elsősorban olivát. A szigetet a só, sajt és csipke szigetének is hívják. A leghíresebb lágy sajt a pagi sajt, amely előállítását akár meg is tekinthetjük. A sajton kívül érdemes megkóstolni a bárányhúst, amely a legfinomabbnak számít az egész Adrián. A helyi sós tavakból már az ókortól kezdve sót állítanak elő, ez később modernebb eszközökkel lett helyettesítve-a tengervíz elpárologtatásával.Arról, hogy itt a só még az aranynál is többet ér, az a tény tanúskodik, hogy a sziget egész Horvátország sóellátásának 2/3-át biztosítja. A csipkét a népviselet részeként találjuk meg.

A múltban az egész régió megsemmisült, egy pusztító földrengés a víz alá temetett egy egész római települést, Cissát, melynek maradványai máig láthatóak a tengerfenéken. Pag történelmi magjához hozzájárult a híres horvát építész. Jurja Dalmatinec is. A városban szabályos utcákat találunk, amelyek a 15.századból származnak. A központ talán legdominánsabb építménye a Nagyboldogasszony templom, amely szintén ebből a korszakból származik. Ezen kívül a sziget inkább csendesebb, nyugodtabb légkört biztosít, ami egyaránt alkalmas a pihenésre és relaxációra.